ZT 0308 – vissza a gyökerekhez?
„Vannak késmárkák, amelyeket egyfajta legenda övez, és ha az ember belekóstol ebbe a hobbiba, netán hagyja, hogy magával is ragadja, előbb-utóbb késztetést érez, hogy ezen kések egyikét-másikát birtokolja. Meglehet, hogy nem lesz ezekből életre szóló szerelem, vagy egyenesen csalódást okoz majd egy adott darab, mégis érdemes ezeket kipróbálni.”
A fenti sorok személyesen Vaszilij tollából születettek, 2018. augusztus 31–én közzétett „Zero Tolerance 0609 bemutató” című tesztjének bevezetőjeként láttak napvilágot.
link: https://vaszilijedc.hu/zero-tolerance-0609/
Az azóta eltelt hét és fél évben sok minden változott. A fenti sorok írója már az Égi blogon írja kiváló bemutatóit, de gondolatai máig érvényesek és sokunkra igazak.
A mai írás több tekintetben is rendhagyó lesz. Egyrészt a témát – a szerkesztőségi tagokkal egyetértésben – két részre bontottam, másrészt vettem a bátorságot egy kis filozofáláshoz is.
Hónapok óta foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen módon beszélnünk kellene a blogon arról az egyre szélsőségesebbé váló polarizáltságól, ami körülvesz bennünket, és ami sajnos a hobbinkat sem kerüli el. Ehhez a végső lökést a Zero Tolerance (ZT) 2026-os januári modelljeinek bemutatójakor tapasztalt szélsőséges megnyilvánulások adták.
De ne szaladjunk ennyire előre, engedjétek meg nekem, hogy „kiírjam magamból”, amit a polarizáltságól gondolok. Ha nem vagy rá kíváncsi, nyugodtan ugord át ezt a bekezdést, nem sértődöm meg. Miért tenném? Ma sokan azt gondolják, hogy amit ők mondanak azt másoknak meg kell hallgatni, joguk van elmondani, amit gondolnak és feltétlenül igazuk is van. Én ebből a középső tagmondattal tudok részben egyetérteni: valóban joguk van hozzá. Egy tematikus blogon – ami ráadásul a hobbinknak szól – talán nem érdemes sokat filozofálni, de a megosztottság sajnos itt is egyre jobbanérezteti hatását. Van „fent” és „lent”, van „jobb” és „bal”, de a középút mintha elveszne a skálán.
Még kölyökként hallottam felnőttek beszélgetését figyelve: „nincs fekete és fehér, az élet java a szürke sávban történik”. Nekem akkor nem volt világos, hogy milyen szürke sávról beszélnek, de mivel az út és a járda is szürke, mindenki azon jár, úgy véltem, biztosan igazuk van. Annyira nem is jártam messze a valóságtól. De nem akarok álszent lenni. E sorok írója is felcsattan néha: „Ó, anyám, ez mekkora ökörség” – főleg, ha valaki kizárólag feketében vagy fehérben látja a világot. Halkan szóló kérésem Hozzád, kedves Olvasónk mindössze ennyi: néha ülj át gondolatban a „másik” oldalra és mérlegelj más szempontokat is, mint a tieid. Érdekes árnyalatokat fogsz felfedezni. De térjünk vissza a hobbinkhoz, a bekezdést egy Kepes András idézettel zárom: Az esendő emberek mind azt képzelik, hogy náluk van az igazság. Pedig mi tudjuk: nekünk van igazunk…
Tehát ZT. Kétségtelenül a megosztó márkák egyike. Szélsőséges véleményeket olvasni róla, de az a gyanúm, hogy erre a gyártó néha rá is játszik. (A polarizálás is egyfajta üzleti stratégia.) Viszont ennek köszönhetőek olyan típusok születtek, amelyek közel állnak hozzám és gyakran hordom, sőt – minő szentségtörés – használom is őket. Mert ezek bizony okosan kitalált használati eszközök, a ZT (vagyis a KAI) tervezői nem felejtettek el kést tervezni annak ellenére, hogy a stílus a Zero Tolerance márka fennállásának 20 éve alatt sokat változott.
Nem akarok sokat időzni a márkatörténetnél, de a lényeg röviden: A Zero Tolerance (ZT) a KAI Group nagy múltú japán vállalat prémium késmárkája. Sokan felkaphatják a fejüket, hiszen a márka büszkén hirdeti az amerikai gyártást, de ebben nincs ellentmondás. A KAI Group leányvállalata a Kai USA Ltd. 2006-ban hozta létre a ZT márkát kifejezetten azzal a céllal, hogy olyan strapabíró, kompromisszummentes késeket gyártsanak, amelyek megfelelnek a katonaság, a rendvédelem és a mentőegységek igényeinek. (A leányvállalat másik ismert márkája a Kershaw Knives, amihez a szélesebb közönségnek szánt, kedvezőbb árú, késeket kínálja.)
A márka hírnevét és az ős-rajongóit ennek a „túlépített” (overbuilt) vonalnak köszönheti. Meg is érkeztünk a „konfliktus” forrásához. A ZT elkezdett nyitni az „office carry” és „casual carry” irányba, vagyis az irodai környezetben, vagy polgári életvitelt folytató vásárlók felé IS. Vitatható, hogy melyik típusnál erősödött fel az ős-ZT rajongók fanyalgása, de a Sinkevich-vonalnál (ZT 0450) már érezhetően megjelent. (Dmitry Sinkevich, fehérorosz tervező munkái alapjaiban változtatták meg a ZT stílusát a 2010-es évek közepétől. Sinkevich stílusa éles ellentétben állt a korábbi Rick Hinderer és Mick Strider fémjelezte vaskosabb vonalvezetéssel.) Bár a 0450 rendkívül sikeres és népszerű lett, a 0300, 0200, 0560 modellen szocializálódott ős-ZT rajongók itt érezték először, hogy kedvencük „összement”. Az viszont kétségtelen, hogy a stílusirányt ellenzők hangja a 0022 modellnél (ami egyben a márka legkisebb modellje) hangosodott fel a legjobban. Bár én azok közé tartozom, akik mindkét irányzatot kedvelik, a 0022-nél még én is felvontam a szemöldököm. Kicsit úgy voltam vele, mint egy gourmet borral, amit forgatsz a szádban, ízlelgeted, de a végén mégis a köpőcsészében végzi. A 0230 és 0235 „slip joint” modellek csak olajat öntöttek a tűre, hiszen itt már a márka alapkövének számító erős pengerögzítő mechanika is eltűnt.
A Zero Tolerance is érzékelte, hogy a törzsközönség egy része elfordult tőle, ezért piacra dobtak olyan típusokat, amelyekkel igyekeznek visszanyúlni a gyökerekhez. Így érkezünk el a – szokatlanul hosszú bevezető után – mai bemutatónk alanyáig a ZT 0308-hoz.
ZT 0308 – vissza a gyökerekhez?
Bár önálló típusként is megállja a helyét, mégis nyilvánvaló a párhuzam a 0301-es és részben a 0560-as modellel. A formajegyeken túl közös bennük a már-már túlzó méret-érzet, a masszív, teljes értékű markolat. Bár a 0301 rekurzív pengéjét itt kiegyenesítették, a „zsebtank” érzés ugyanúgy megmaradt. A legnagyobb különbség a mechanikában érhető tetten. A 0308-nál elhagyták a rugórásegítést és golyóscsapágyas (KVT) tengelyt kapott a penge. Az ős-ZT rajongók szemébenmár ez is szentségtörés, de mivel a 0560-as modellnél „ezt a botlást már megbocsájtották” (hiszen mégiscsak Rick Hinderer, a kemény használatra szánt zsebkések atyja tervezte) itt már nem okozott akkora felháborodást. A hard-use teszteken meglepően jól teljesített a csapágyas rendszer, amit a vastag, acélbetéttel ellátott titán keresztzár hatékonyan támogat. Bár ütőfázás továbbra sem ajánlott (szerintem ezt egyetlen összecsukható eszköznél sem kellene erőltetni) a kés hozza az elvárható masszivitást.
Az én példányomon az előző tulajdonos (innen is üdvözlöm!) komoly fejlesztést hajtott végre: a gyári KVT csapágyazást Skiff csapágyakra cserélte. A KAI helyében megfontolnám, hogy ezt a lehetőséget – akár külön rendelhető opcióként – beemeljem a kínálatba. Szürreális, amilyen finoman mozog a hatalmas, 95 mm hosszú, 35 mmszéles és 4 mm vastag penge.
A kivitelre nem lehet panasz; látszik, hogy a prémium szegmensbe szánták a 0308-at. Nekem kifejezetten tetszik ez a durva kőmosás, ami a vagány megjelenés mellett a karcokat is remekül rejti. Számomra fontos érték az él fölötti pengevastagság, ami egy ekkora, kemény használatra szánt kés esetében kifejezetten kellemes: 0,6 mm. A magasra húzott leélezés miatt hétköznapi feladatokra is használható, de ne álltassuk magunkat: nem ez lesz a kedvencünk a finomabb munkákhoz. Daraboltam vele vastag kartont, amibe ugyan vígan szalad bele (különösen, hogy a gyári, oldalanként körülbelül 23 fokos élszöget 20 fokosra finomítottam), de a 4 mm-es vastagság okozta ellenállást erővel kell kompenzálni.
Ekkor megmutatkozik a 0308 valódi előnye: a teljes értékű méret és az ergonómia. A markolat középen 35 milliméter széles és 16 milliméter vastag. Több pengés késem van, aminek kisebb a markolat kerülete. Rendesen bele lehet kapaszkodni. A dupla rétegű kartonlapok kaszabolása után sem érzetem, hogy bárhol is törné a kezemet. Inkább a karomban éreztem, hogy le kell küzdeni a vaskos penge keltette ellenállást. Kétségkívül nagyon mókás dolgozni ezzel nagy vassal. A tömege éppen 200 gramm felett van. A gyári érték szerint 197 gramm, viszont a 200 grammra hitelesített kis zsebmérlegem „kiakadt” alatta. Elképzelhető, hogy a Skiff csapágy tett hozzá egy kicsit, de ez olyan minimális különbség, hogy elhanyagolható.
A markolat külleme is figyelemre méltó. A titán zároldal rombuszmintázata jó tapintású, és ezt a mintát a G10 panel is megkapta. Hogy ne érje szó a ház elejét (már ami a masszivitást illeti), a G10 panel alatt van egy titán liner is. Természetesen könnyítőfuratoknak, vagy könnyítő marásnak nyoma sincs sehol. Tömör gyönyör, a szó szoros értelmében.
A markolatot a félcolos (!) tengely anya mellett három masszív távtartó fogja össze. Erősen túl van biztosítva, nem tudok olyan bicskával elvégezhető feladatot, ahová ez ne lenne elég.T8-as csavarok rögzítik a paneleket, de ez egy ekkora bicskán minimum elvárás. (Mindig érthetetlen számomra, amikor „hard-use” késeken T6-os csavarokkal találkozom.) A homokszínű G10 panel megosztó lehet, de szerintem egyéniséget ad a 0308-nak. Akinek nem tetszik, választhatja a tigriscsíkos pengéjű, fekete G10-es BLKTS változatot.
A 0308 egy egyszerű, hajlított acél klipszet kapott. Az ZT-nél megszokhattuk, hogy nem agyalják túl a klipszet. Egyszerű, tökéletesen funkcionális. Duplán varrott farmerzsebre egy kézzel is felhelyezhető. Stabilan, de nem „nadrág tépően” tart. A precízen megmunkált rombusz mintának köszönhetően nem koptatja a szövetet. Itt már T6-os csavarokkal találkozunk, de egy klipsz esetében ez teljesen elfogadható.
Szándékosan hagytam a végére a tengely mögötti kikönnyítést, amit a gyártó „pivot area millingnek” nevez. A 0707-nél ennek funkcionális oka van, a „Tuned DetentSystem” (TDS) rendszer része (erről a következő blogcikkben lesz részletesen szó), azonban a 0308 esetén sokak szerint felesleges design elem. Én két előnyét is látom: egyrészt kényelmes nyitáskor ide támasztani a hüvelykujjamat, másrészt a könnyen kiröppenő, nehéz penge határozottat ránt a késen a rögzüléskor, az áttörésbe fekvő ujjal pedig stabilabban tartható a 200 grammos vas.
Összegezve: a ZT 0308 egy szerethető, átgondolt prémium „nagy vas”. Lehet elemezgetni – hiszen ez a hobbink –, de a lényeg, hogy egy kiváló eszköz, amit érdemes legalább egyszer kézbe venni.
Két hét múlva egy másik ZT-t veszünk górcső alá. Hogy melyiket? A válasz ott van elrejtve a fenti sorokban.