Mirai DM-1: nem minden arany, ami japán
A japán kések a pengék világának szamurájai: elegánsak, borotvaélesek és „misztikusak”.
Aztán ott van a MIRAI DM-1. Ez is japán, ám ez a kés nem szamuráj kardnak készült, inkább egy robusztus munkakésnek, amit mintha egy sötét műhely sarkában kalapáltak volna össze.
Japánosítsunk mindent!” – projekt
Az utóbbi időben elhatároztam, hogy lecserélek mindent japánra. Még a ház körüli Morákat is. Miért? Mert érzésem szerint a japán technológia jobb (bár a kínaiak nagyon feljöttek), a japán acél legendás (én az SK-5-öt pl. nagyon csípem), a japán dizájn pedig… nos, különleges.
És miért ne lehetne a legegyszerűbb villanyszerelő vagy mindenes munkakésem is japán?
Ezzel a lendülettel érkezett meg a látóterembe a MIRAI DM-1, ami egy „Made in Japan” munkakés. Ha már a konyhában japán késsel szeletelem a hagymát, miért ne vágnám a kábelt is valami hasonlóval?
Szülinapi „meglepetés”
A kést a feleségemtől kaptam születésnapomra. Bár tudta, hogy rákattantam a japán cuccokra, ezt a darabot én láttam meg a Regals.hu kínálatában, úgyhogy finoman jeleztem az igényemet felé. Ahogy kibontottam a csomagot, az első gondolatom nem az volt, hogy „Hű, de gyönyörű!”, hanem az, hogy… „ejj, de rusnya jószág vagy te!”.
Nem szép, ellenben csúnya
Vannak kések, amikre jó ránézni. A MIRAI DM-1 nem ilyen. Sőt, őszintén szólva ez a kés bizony ronda. Szedjük ezt az állítást elemeire!
A penge: a sniccereket idéző letört hegyű pengeforma még istenes, de a holkeres leélezés olyan, mint az a bizonyos ökörhugyozás, és az élszalag sem túl csinos rajta.
A markolat: az a narancssárga kopogós műanyag nem a „felkelő napot” idézi, hanem inkább valami fröccsöntött műkutyasz*rt. Túl nagy a pengéhez képest, és nincs benne semmi kecsesség, semmi harmónia. Lapos, és nem hengeres, emiatt nem különösebben kényelmes, viszont legalább nagy és otromba. Az ujjvájatok szerencsére nincsenek rossz helyen rajta, és a hossza miatt kesztyűben is okésan megfogható.
Az összhatás: ha egy szerszámosládában meglátod, nem a japán precizitás jut eszedbe róla, hanem az, hogy „ezt tuti nem fogják ellopni, mert senkinek sem kell”. Egy csúnyácska ipari műanyag, amibe beletoltak egy letört hegyű fémdarabot.
A kés pőre adatai
- Pengehossz: 85 mm
- Teljes hosszúság: 230 mm
- Penge szélesség: 23 mm
- Penge vastagság: 3 mm
- Tömeg: 180 g (tokkal) / 107 g (tok nélkül)
- Penge anyaga: szerszámacél
- Tok és markolat anyaga: műanyag
Tele van a tokom
A késnek van egy színben hozzá passzoló tokja, a toknak meg van egy bumfordi fekete övbújtatója, és ha ezt az övbújtatót levesszük róla, akkor a tok már egész ötletesnek és jónak minősíthető. Az övbújtató kb. olyan hatalmas, hogy egy kisebb óriáskígyó átférne rajta, ráadásul elég merev is, szóval kényelmetlenül használható. Én azonnal leszereltem, és a helyére egy paracordot raktam, így már normálisan hordható övön. (A képek között látható, hogy a fekete övbújtatót egy sima csavar tartja, pikk-pakk levehető.)
A tok maga rendelkezik biztonsági kapcsolóval, ami a véletlen kiesést akadályozza meg.
Valóban, ha átkattintjuk, sokkal nehezebb kicibálni a kést a hordozóból – bár így sem lehetetlen. A tok is műanyag, az alján van két furat a becsorgott víz kifolyásához, a penge hegye csak kicsit ér hozzá belülről, tehát viszonylag tisztességes kiegészítő. Ez is valami.
Ronda, de finom?
A klasszikus csokireklám után szabadon: ronda, de vajon finom-e? Minőségi termék? Jó-e vele a munka?
A penge anyaga ismeretlen. A késen és a csomagoláson nincs feltüntetve, miből van, és az interneten sem találtam rá infót. Használat alapján valami viszonylag rozsdatűrő, de nem rozsdamentes szerszámacél lehet. Jó vastag, bő 3 mm-es, amit a holkeres leélezés sem gyengít el túlságosan. Mindezek alapján arra jutottam, hogy a kést nem kell sajnálni, sem a mechanikai sérülésektől, sem a korróziótól nem kell félteni.
Amikor nekiugrottam, a tesztelésnek, nem is fogtam vissza magam. A gyári él sorjás munkaél volt, amiből némi bőrös fenés után egy egész jó papírvágó él lett. Ezzel az állapottal láttam neki az alábbi teszteknek:
Karton, műanyag darabolása: a kartont meglepően jól vitte, a vastagságához képest szuperül dolgozott. A műanyaggal is okésan boldogult, de nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
Kábel vágás: többféle vastagságú és típusú kábelt is elmetszettem vele, mindent könnyen elvágott. Ha villanyszerelő lennék, örülnék, de mivel nem vagyok, így csak bólintottam.
Ütőfázás, tollaság: a rövid penge behatárolja a lehetőségeit, de viszonylag jól repeszt, a metszőképessége sem rossz, és egész könnyű vele tollaságat készíteni. A hegye nem sérül könnyen, ami szintén jó pont. A markolat nem a legkényelmesebb, rövidtávú kemény munka megválasztja vele az ember tenyerét.
Szendvics készítéssel és alma meg uborka szeleteléssel elsősorban a rozsdamentesség kivizsgálása érdekében kísérleteztem. Elég macerás vele ezeket végezni, mert rövid a vágóél, repeszt a kés, nem könnyű vele szépen dolgozni a vágódeszkán. Minden megoldható vele, de nem az igazi eszköz erre. Az ételekkel való érintkezés után nem színesedett látványosan a penge, de némi enyhe foltosodást és fura fémes szagot észleltem rajta. Lényeg a lényeg, ez nem kifejezetten konyhába való eszköz.
A nap végére a papírszeletelő él megmaradt rajta, a szőrt meg eredetileg se vitte. A csapkodás ellenére a kés egyben maradt. Szívós darab, az kétségtelen. De a kényelem… nos, az egy másik kérdés. A markolat ergonómiája amolyan „meh” kategória, nem katasztrófa, de a jó az nem ilyen. A bordáknak és az ujjvájatoknak köszönhetően vizes kézzel csak mérsékelten csúszik, ami pozitívum.
A biztonság mindenekelőtt!
A kés egy dologban erős: biztonságérzetet ad.
A hegye nem az a tűhegyes kialakítás, amivel véletlenül átszúrod az ujjad vagy a nadrágzsebed. Robusztus, vaskos, és sugárzik belőle, hogy nem finomkodásra termett. Ez egy igazi munkaeszköz, ami nem sértődik meg, ha kicsit durvábban bánsz vele. Feszegetni is lehet vele (kipróbáltam), és nem fog egykönnyen elpattanni. A Hultafors késekkel ellentétben a markolat sem nyekereg, ha nagyon megfeszíti az ember.
Elvileg a markolat egyébként jól szigetel, ha feszültség alatt álló vezetéket vágsz vele, de én ezt nem próbálgattam. Inkább elhiszem…
A rideg valóság: megéri?
Itt érkezünk el a fájdalmas ponthoz. Ha lehámozzuk róla a „japán misztikumot”, mit kapunk?
Egy erős, funkcionális, de nem túl kényelmes kést.
(pl. a Mora Robust markolata sokkal kényelmesebb)
Egy vitatható esztétikájú szerszámot.
(értsd: bármi szebb nála)
Egy, a Mora vagy Hultafors késeknél jóval drágább eszközt…
(a Hultafors GK feleennyibe kerül)
…korrekt tokkal…
…de ismeretlen anyagú pengével.
Szerintem ennyiből kitűnik, hogy senki ne rohanjon a MIRAI-DM-1-re lecserélni a jól bevált svéd munkakéseit, mert nem biztos, hogy ez a szerszám beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Kivéve persze, ha japánmaniás professzionális villanyszerelő vagy, akinek alulfejlett a szépérzéke, mert akkor ez a tökéletes eszköz a számodra!
Üdvözlettel: dr. Smiri Sándor